Az alábbi dolgokat én a saját káromon tanultam meg.
A [I1]kezdő jógázóknak szóló posztsorozat első részében azokat a gondolatokat osztottam meg, amiket hosszú évek során tapasztaltam ki. Most pedig azok jönnek, amiket sajnos a saját káromon kellett megtanulnom – és amikről a jógaoktatók nagy része egyszerűen nem beszél.
Ne kezdj dinamikus órával!
Figyelj, én tudom, hogy a dinamikus óra sokkal szexibb, mint a klasszikus hatha jóga, amikor több lélegzetvételen át tartod ki a pózt. Egy-egy flow sorozat olyan szép tud lenni a maga megnyugtató, áramló módján, az újonnan egyre inkább elterjedő jógatáncról pedig már ne is beszéljünk. Azonban. Az ászanákat be kell gyakorolni, méghozzá helyesen, a testi igényeidnek megfelelően, amihez az is kell, hogy egy-egy testhelyzetben időt tölts el. Ha azonnal dinamikus órán pattansz a szőnyegre, akkor egyszerűen nem lesz alkalmad pontosan megtanulni a testtartást és „elmenteni azt az izommemóriádba” – azaz sokkal nagyobb eséllyel tanulsz meg egy ászanát helytelenül, a tested számára ártó módon, ami hosszú távon akár
sérüléshez is vezethet. Arról nem is beszélve, hogy dinamikus órán az oktatónak kevesebb ideje van instruálni, elmondani, hogy mire figyelj oda.
Olyan jógaoktatóhoz járj, aki részletesen instruál!
Apropó, jógaoktató. Nagyon sok órát találsz az interneten, amit általában egy látszólag ügyes, hajlékony, szuper csinos oktató tart. Ha a videók alapján szeretnél otthon gyakorolni, akkor csak egy dologra kérlek: olyan oktatót kövess, aki részletesen instruál. Honnan tudod, hogy ki instruál részletesen? Aki nem csak annyit mond: tedd előre a lábad, hanem azt is, hogy hogyan – például harcos póz esetén a lábfejedet ne előzze meg a térded, a térded ne forduljon be vagy ki, a hátsó lábfejed hogyan tartsd, a csípőd milyen szögben álljon stb. Bónusz pont, ha azt is elmondja, hol kéne érezned az ászana hatásait.
(Melissa Wick Cadieux-t jó szívvel tudom ajánlani ebből a szempontból.)
A testedben jobban bízz, mint az állítólagos kivitelezési módban
Mindenki más adottságokkal bír, így a saját testedet és az igényeit te ismered a legjobban. Nem az a fontos, hogy hogyan kellene kinéznie egy ászanának, hanem az, hogy te hogyan érzed magad benne. Alapvető szabály, hogy ha túlzott feszülést, izomfájdalmat, ízületi fájdalmat érzel, akkor abból a testhelyzetből lassan és óvatosan, de azonnal ki kell jönnöd. Bizonyos esetekben pedig a különböző módszerek és szabályok becsapósak lehetnek. A háromszög póz kapcsán például gyakran szokták javasolni, hogy fal mellett gyakorold, mert akkor egyenesebben tudod tartani magad. Volt olyan időszak, amikor én is ebbe a testhelyzetbe erőszakoltam magam, nem törődve a fájdalommal, pedig a testem jelzett, hogy ez nem illik hozzá. Azóta kitapasztaltam, hogy hogyan illik hozzám ez a póz – falak és szigorú szabályok nélkül.
Mivel a fenti dolgokat én a saját káromon tanultam meg, ezért jógaoktatóként kiemelten fontosnak tartom, hogy olyan órákat tartsak, amik megfelelnek a saját tapasztalatimnak. Nálam részletes instruálásra, kitartott pózokra számíthatsz, a flow gyakorlatokat pedig kezdésként lebontjuk lépésekre. Ha szeretnéd ezt megtanulni, jelentkezz be hozzám órára!
Kétrészes posztsorozatomban olyan tippeket osztok meg veled, amiket minden kezdő jógázónak tudnia kéne.
Az egyik dolog, amit szeretek a jógában, hogy végtelen fejlődési lehetőséget ad. Az ászanák különböző nehézségi szintjei, a légzőgyakorlatok sorozata, a meditációs és relaxációs módszerek, és persze maga az életmód… Hét-nyolc éve jógázom aktívan, de még mindig látok fejlődési teret, nem is keveset – magam mögött pedig megtanult leckék sorozatát.
Ha most kezdesz jógázni, akkor akár ijesztő is lehet. Nyakatekert pózokba csavarodott vékony lányok, különböző típusú kézenállások, folyamatos kiegyensúlyozottság… a jóga bizonyos órák és a közösségi média szerint erről szól, nem pedig arról, hogy hogyan kapcsolódsz önmagadhoz, és milyen utat jársz be közben. (Pedig ideális esetben erre kapsz teret.) Mivel tudom, hogy ez mennyire megtévesztő lehet, összeszedtem néhány dolgot, amit kezdő vagy akár haladó jógásként jobb észben tartanod.
Nem kell hajlékonynak lenned
Ha rákeresel a jóga szóra, nagy eséllyel rövid időn belül nyakatekert pózok fotóira bukkansz. Nem fogok hazudni, az ászanákkal aktívan teszel azért, hogy rugalmasabb legyen a tested. Van, hogy határfeszegető módon. Azonban ahhoz, hogy elkezd ezt az utat, nem kell hajlékonynak lenned – az idővel alakul ki, ahogy fejlődsz. Sok ászanának van könnyebben gyakorolható változata. Tehénarc póz esetén például kinyújthatod az alsó lábad, ha még nem eléggé rugalmas a csípőd; galambpózt felvehetsz ülő négyesként is tiszteletben tartva a határaidat; a teve póznál pedig nem kell azonnal leraknod a sarkadra a kezed, maradhat a derekadon. Minden más pedig idővel jön majd magától.
A jóga lehet veszélyes is – fő a fokozatosság!
Fura ezt hallani egy jógaoktatótól, de a gyakorlás lehet veszélyes is, hiszen az izmok mellett sokat dolgozunk az ízületekkel és az inakkal is. Szerencsére ászanázni olyan, mintha folyamatos párbeszédben lennél a testeddel: minden egyes mozdulatodra jelez, hogy rendben van-e. Van olyan időszak, amikor hatalmas odafigyelést igényel az, hogy ne egóból mozogj (ne azért, mert bizonyítani akarsz magadnak vagy másoknak), hanem tiszteletben tartsd a saját ritmusod, aktuális állapotod és a tested jelzéseit. A biztonságos gyakorláshoz kell ez a tudatosság.
Nem csak testi aspektusa van
A jóga nálunk Nyugaton a mozgással egyenlő, pedig a fizikai fejlődés tradicionálisan a szellemi munkára készít fel, amelyet a hagyományos jógik sokkal fontosabbnak tartanak. Nyugati kultúrában felnőve én nem tekintem magam hagyományos jóginak, azonban így is érzem, hogy a testgyakorlással egyrészt visszakapcsolódom önmagamhoz és a lelkiállapotomhoz, másrészt pedig ügyesebben tudom lecsendesíteni az elmém zajongását. Ebben azonban nemcsak az ászanák segítenek, hanem a légzőgyakorlatok, a meditáció és a savászana is, emiatt azt javaslom, hogy ezekre is fektess hangsúlyt, ne
csak a mozgásra.
A sorozat következő részében olyan tanácsokat osztok meg veled, amiket én a saját káromon tanultam
meg – és amikről a jógaoktatók egy része nem beszél.
